2016. július 7., csütörtök

II. évad 1.rész - Kezdjük előlről

Hali:) Meghoztam az első részt, remélem meg lesztek vele elégedve, és megdobtok pár visszajelzéssel!

Harry szemszöge

Újra itt lenni, kimondhatatlanul fura. Visszahoztam Lucyt a házamba, vagyis elhoztam. Ahjj, bele fogok ebbe őrülni! Még azt sem tudom, mi tévő leszek, hiszen nem játszhatom el újra a múltat. Akkor elveszíteném újra. El kell mennünk, távol kell tartanom Evantől meg persze a főnökömtől. Aki, amennyiben jól emlékszem hamarosan betoppan. Egy szót sem szólhatok neki Lucyről. Ha, jól emlékszem most nem kapott le minket egy lesifotós sem. Úgy tűnik a sors is velünk van. Nem bírom mosoly nélkül nézni, ahogy a házat csodálja. Nem okolhatom érte, elvégre semmit sem tud a világról.
- Szolgálhatok a szép hölgynek valamivel? Esetleg innivaló, vagy étel? – mosolya elragadó, bólint egyet. Beinvitálom a konyhába, de mielőtt utána mennék, kérek tőle egy percet, sietősen bezárom a bejárati ajtót, hogy egy hívatlan vendég se zavarjon meg. Telefonomat lehalkítom, és megyek is a konyhába. Nem hazudtolja meg magát, vizet kér. Fogalmam sincs hogyan is emlékezhetek minden egyes dologra, de ez hátránnyá nem válhat, sőt! Nekem ez csak előny. Szép nyugodtan iszogatja a vizet, mikor kopognak. Pontosan tudom ki, ezért is zártam be az ajtót. Had higgye csak, hogy itt sem vagyok. Lucy pici megrezzen, rögtön megnyugtatom.
- Gyere, megmutatom a szobádat. – felsuhanunk a lépcsőn, s rögtön a régi szobájába viszem. Túl izgatott vagyok, egyszerűen már most kínoz az idő! Nem tudom kivárni, hogy minden olyan legyen, mint régen. Amikor tudott beszélni és fontosan voltunk egymásnak. Persze nekem ő már most is nagyon fontos, hisz’ én emlékszem, azonban ő nem.
- Adok neked új ruhákat, nem igazán járnak ide lányok, ha elő fordul is, akkor csak a nővérem, ő viszont nem szokta itt hagyni a ruháit, így csak az egyik felsőm és melegítőmet tudom adni. – aprókat bólogat. Kikotrom a cuccokat a szekrényből egy törölköző kíséretében. Ez esetben előre oda adom neki a ruhákat, mind tudjuk hogyan végződött a dolog múltkor, nem szeretném kínos helyzetbe hozni. Intek neki, hogy kövessen. Nem megyünk messze, csak a fürdőig.
- Gondolom, szeretnél kicsit felfrissülni. Van kád, de zuhany is, azt használod, amelyiket szeretnéd. A rajtad lévő ruhát nyugodtan tedd ide, ki lesz mosva. Szóval röviden a lényeg az, hogyha megnyitod a csapot, azzal megengeded a vizet. Ezzel tudod szabályozni a meleget és a hideget. – miközben magyarázok meg is nyitom neki a csapot. Hatalmasra nyílik a szeme a vizet látva. Tényleg nem fogom kibírni, azonban a tudat, hogy egy egész életet tölthetek el vele, vígasztal. Legalább is én nagyon reménykedem, hogy így lesz, és nem cseszem el!
- Akkor én magadra is hagylak. – az emeleten maradok, nem szeretnék tőle eltávolodni, hátha valami baj lesz. Simán el is eshet. Na, jó, jobb lesz, ha ezt most abbahagyom! Kicsit túlaggodalmaskodom. Viszont ezt meg lehet érteni nem? Múltkor elvesztettem, ezt nem engedhetem meg újra!
Ránézek a telefonomra, máris van hat nem fogadott hívásom. De, nincs kedvem ehhez a görényhez. Nem hívom vissza, attól félek még telefonon keresztül is képes lennék neki behúzni. Csak egy SMS-t dobok neki. Jobb lesz átgondolni, mi is fog történni a közeljövőben és felkészülni. Vagyis, akarom én, hogy azok megtörténjenek? El kellene mennünk már most! Mi lesz Louissal? Neki el kellene mondani nem? Mivel kezdeném? Szia, haver képzeld ez egyszer már megtörtént, Lucy egy hologram, akit Evan teremtett, de el lett rontva, ami igazából nem is lényeges, de a gyártó cég szeretné visszakapni ezért menekülnünk kellett, viszont a vége az lett, hogy Lucyt elpusztították engem meg visszaküldtek a múltba, de nincs para visszajöttem a múltba? Eh, el is küldene elmegyógyba. Hallom, ahogy csattan az ajtó, gondolom, készen van a pici lány. Arra emlékszem, hogy elvittem orvoshoz, sőt be is zártattam egy intézetbe. Mára tudom, ennek semmi értelme, ő nem beteg. Visszagondolva sok baromságot csináltam, meg is bántam, de csak segíteni akartam.
- Figyelj, emlékszel a nevedre? – persze, tudom a választ, mégsem akarok faragatlan lenni, múltkor nem kérdeztem meg tőle. Nem csak azt kell szem előtt tartanom mi jó nekem, vele is fogalakoznom kell, meggyőzni semmi baj nincs vele. Mert ugye ez így is van. Ahol csak tudok, segíteni szeretnék neki. Nemlegesen rázza a fejét. Látom, rosszul esik neki. Hát igen, ezeken túl kell esni.
- Hé, nincs semmi baj! Nyugodj meg, meg vagyok róla győződve, minden kérdésedre meg fogjuk találni a választ. A hangod miatt se aggódj! Rendben? – remélem, ez kicsit ellazítja.
- Mit szólnál, ha ideiglenesen Lucynek hívnálak? Kell neked valami név, és úgy gondolom ez illik rád. – mosolyogva egyezik bele, tetszik neki az ötletem. A szekrényhez lépek, keresek neki valamit, amivel takarózhat. Takarót nem, de pokrócot találok.
- Csak pokróc van, viszont, ha szeretnéd, akkor áthozom neked a saját takarom. – rögtön hevesen tiltakozik. Állandóan megmosolyogtat. Kezébe adom a pokrócot, s jó éjt kívánok, majd magára hagyom. Arra emlékszem mit kért inni, de arra bezzeg nem, hogyan is tudta meg ő maga, hogy egy hologram. Meg kell erőltetnem az agyam. Most viszont pihennünk kell, mindkettőnknek, hosszú út áll még előttünk. Komolyan meg bele fogok bolondulni az időbe. Túl lassan múlik.

Reggel a szél lágy cirógatására kelek. Csodálatos, hogy ezen a reggelen nincs semmi dolgom. Talán csak munkába kellene bemennem. Meg kell beszélnem mindenkivel, hogy elköltözöm, és szerintem nem folytatom tovább a kiadónál a karrierem, sőt biztos is! Kikelek az ágyból, egyből a konyhába megyek. Friss kávét főzök, és egy kis rántottát is összedobok. Elmerengek a dolgomban. Egy tüsszentésre kapom a fejem.
- Foglalj helyet nyugodtan, csináltam reggelit. – kicsit bénázik a bárszékkel, mire sikerül feljutnia elé helyezem a tányért egy villával. Visszafordulok a pulthoz és két bögrébe töltök kávét. Mire ismét vele szemben vagyok, kézzel falja a tojást.
- Segíthetek? – kezébe adom a villát, s a sajátommal megmutatom neki, hogyan is kell ezt. Egy falatot teszek a számba, majd jelzek neki, most rajta a sor. Hibátlanul leutánzott. Hozok neki egy nedves törlőkendőt és rendbe szedem a kezét. Ideje lenne ruhákat keríteni neki.
- Megyek telefonálok egyet. – tátog egy -t. Na, ez már haladás. Próbálkozik. Rányomok a Gemma névre.
- Szia! – imádom, mindig örül nekem.
- Szia, mondd csak nincs neked véletlenül pár felesleges ruhád? Tudod nadrág meg ilyenek.
- Igen, Harold, tudom mi az a ruha. Amúgy van. Miért? – tudom, most rosszra gondol. Pedig semmi oka rá.
- Ha, megteszed nekem azt imádott nővérem, hogy áthozod azokat, akkor elmesélek mindent. És bemutatok valakit. – hatalmas sóhajokkal fogja magát vissza a kérdezősködéstől.
- Hamarosan ott. – ezzel le is teszi. Szuper! Visszamegyek a konyhába, ahol Lucy ugyan ott ül, ahol hagytam. Ahogy látom végzett a kajálással.
- Idd csak meg. – bökök a bögrére. Azonnal mozdul és betermeli. Én is gyorsan megeszem az ételem és megiszom a kávém.
- Szeretném, ha tudnád, csinálhatsz bármit a házban. Éred magad otthon. Feltételezem sok kérdésed van, ha tudod, tedd csak fel. Örömmel válaszolok. Hamarosan itt lesz a nővérem, bemutatlak neki. Hoz pár ruhát, amiket majd hordhatsz, de alsóneműt el kell mennem venni. Itt hagyhatlak majd vele? Nem kell félned, nagyon kedves. – félve ugyan, de beleegyezik. Na, várjunk csak? Nem ezen a napon állít be Lou? Még jó, hogy de. Gyorsan le kell ezt tudni. Kopognak az ajtón, s nem sokkal később Gemma beront.
- Hali, öcskös! – borul bele a nyakamba.
- Szia! Nézd, ő itt Lucy. – nevét hallva a lány rögtön felkapja a fejét. Kinyújtom felé a kezem, veszi a lapot és idejön.
- Lucy, ő itt Gemma, a nővérem. – Gem a kezét nyújtja felé, bizonytalanul, de elfogadja. Remekül haladunk.
- Örülök, hogy megismerhettelek, de Harry ő hogy kerül ide, és pontosan ki ő is neked? – kínos mosolyt eresztek Lucy felé, s betolom Gemmat a konyhába.
- Ne légy ilyen tapló!
- Jó-jó, de válaszolnál? – anyám…
- Befogadtam. Az utcán találkoztam vele. Olyan esetlen és nem mellesleg amnéziás. Beszélni sem tud, egyáltalán nem emlékszik semmire. Ott feküdt a járdán, mindenki nevetett rajta, gondolom elesett. Nem hagyhattam ott. – szemmel láthatóan megnyugszik, el is szégyelli magát.
- Uh, értem. Sajnálom. Nem tudom miért következtettem egyből egy egyéjszakás csajra.
- Arra szeretnélek megkérni, hogy vigyázz rá, amíg én elmegyek neki fehérneműt venni.
- Persze. Hogyan kommunikáljak vele? Egyáltalán mit csináljunk?
- Hát, mi eddig úgy csináltuk, hogy én beszéltem ő jelelt. Beszélgess csak vele, nézzetek TV-t tanítsd meg rá. Köszi, puszi! – el is húzom a csíkot, nincs vesztegetni való időm, tekintve, hogy Louis hamarosan megérkezik.
Bemegyek egy fehérnemű boltba, az eladó felkínálja a segítségét, azonban egyedül mindig gyorsabb. Bugyikkal könnyebb dolgom van, veszek öt feketét, öt fehéret és öt testszínűt. Fő az egyszerűség. Az összes francia bugyi. A többi nekem valamiért nem tetszik. A tanga kurvás, a sima pedig öreges. Abba nem gondoltam bele, hogy fogalmam sincs Lucy kosárméretéről. Tudom nem szép dolog, de megstírölöm az összes eladólányt. Annak az alacsony vörösnek hasonló mérete lehet.
- Elnézést! – szólítom le.
- Tudok segíteni? – kínos lesz. Mennyire néz majd perverznek?
- Tudom illetlen leszek, de eljöttem egy ismerősömnek melltartót venni, de a méretével nem vagyok tisztában, viszont, hát öhm… Neked hozzá hasonló méreted lehet. Szóval segítenél? – sikerül megnevettetnem, kicsit sem sértődik meg, állítása szerint rajtam kívül mások is megtalálták már ezzel. Melltartóból is vettem elegendőt, de semmi push up, vagy csipke. Maradok az egyszerűknél.
Beállok a garázsba, és besietek a házba.
- Megjöttem!

- Harry Edward Styles! Miért üres a hűtő? – uhh, akkor vágjunk bele!

2 megjegyzés:

  1. Drága Olívia!

    Mar megint sikerült lenyűgöznod engem, alig varom, hogy jöjjenek sorba tovabb a részek! Sok sikert kívánok a továbbiakban, bar nem hiszem, hogy szükséged lesz ra :3

    Hatalmas oleles,
    Brynn :*
    (Es neki is kell egy ilyen Harry)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szio!
      Köszönöm szépen :3 Hamarosan jön a második!:D

      Törlés