2015. augusztus 16., vasárnap

20.fejezet - Kiruccanás

Sziasztok! :D
Tudom, mindig elmondom, de úristen, hamarosan kikerül az utolsó fejezet is! Egyszerre örülök neki és vagyok szomorú miatta! Szerdán hozom a 21. részt utána szombaton az epilógust. Remélem meg lesztek elégedve a befejezéssel... Egyszerre vidám és szomorú. Köszönöm a már 63 feliratkozót és a kommenteket! Mindig jól esik olvasni őket :P Jó szórakozást és olvasást a részhez! <3


Kipihenten hagyom el az ágyam melegét. Igaz már dél is elmúlt, bár ez engem, egy cseppet sem zavar. Megfogom a hatalmas csokor rózsát és a fürdőbe viszem. Kicserélem a vizüket, nagyon bízom benne, így tovább fognak életben maradni, hiszen gyönyörűek. Furcsa módon boldogabbnak érzem magamat, mint valaha is. Harry csakugyan meghozta a változást az életembe. Ha, belegondolok, milyen szerencsés vagyok! Könnyedén megeshetett volna, hogy a rossz embert követem, s akkor nem esek el a mozgóajtóban. Mára tudom mi az. Visszagondolva elég sok butaságot tettem. Kezdve ott, hogy Harry szeme láttára öltöztem át, odáig hogy kézzel ettem. Mosoly húzódik ajkaimra a sok emlék miatt. Hiányzik Louis. Remélem, amint túl leszünk ezen, viszont láthatom. A virágokat letéve kezdek neki a reggeli mosakodásnak. Miután végeztem visszarakom a helyére a rózsákkal teli vázát és a konyha felé veszem az irányt, ahonnan a reggeli isteni illata szűrődik ki. Harry, amikor csak megteheti, készít valamit, általában instant, azokat meg kell ennünk. Rengeteget hoztunk magunkkal, nem számítottunk arra, hogy ilyen hamar vissza fogunk menni.
- Jó reggelt! – a fiú meglepődöttségében kettőt is pislog, mire magához tér. Elég vicces látványt nyújt kötényben.
- A kisasszonynak is! Rántotta lesz, utána gondoltam elmehetnénk egyet sétálni, ha már úgy is ez az utolsó napunk itt, használjuk ki és nézzünk szét a városban. – nem ellenzem a tervet. Kíváncsi vagyok, milyen lehet odakinn. Biztosan gyönyörű, tekintve, hogy ez Amerika. Reményeim szerint elutazunk a fővárosba. Harry említette, hogy nincsen távol tőlünk. Leülök egy székre, s csendben hallgatom, ahogy fortyog az olaj. Holnap indulunk. Arról még nem esett szó, pontosan hány óra körül, viszont, amennyiben a napot nem a pakolásnak szenteljük, gondolom, másnapra marad.
- Parancsolj. – teszi le elém az ételt. Illedelmesen megköszönöm, s jó ízűen kezdem fogyasztani. Reggelizés közben – ami inkább ebéd - szó esik egy-két dologról, ahogy általában az lenni szokott. Tisztázzuk, hogy mielőtt elmennénk a városba – legnagyobb örömömre valóban New York-ot látogatjuk meg – bepakolunk. Nem húzom az időt, sebtében szaladok el a szobámig és húzom elő a táskáimat. Nincsen sok holmim, azt a keveset is hanyagul rakom el. Valaki meglátna, biztosan, egy kérdés nélkül könyvelne el trehánynak. Pedig én szeretem a rendet, csupán jelenleg túlságosan is izgatott vagyok hozzá. Adrenalinnal vagyok tele, nem is értem, miért van rám ilyen hatással a kirándulás gondolata. Mi lesz, ha már ott leszünk? Meg fogok őrülni a felfűtöttségtől, annyi szent.  Futólépésekben kutatok a Göndör után, s pár perc múlva szomorúan detektálom, ő még csak a konyhai dolgokkal végzett. Nem kezdem itatni az egereket, úgy is mindien vágyam segíteni neki, hiszen eddig felesleges második lakos voltam, aki nem játszott közre semmiben. Hatalmas mosolyom senki le nem töri arcomról.
- A kirándulást várod ekkora vigyorral? – ennyire észrevehető lenne?
- Igen! Elképesztő lesz, lehet neked nem, azonban számomra nagyon sokat jelent. Még soha azelőtt nem láttam ilyet, mitöbb szinte semmiben sem akadt részem az életből. Ki szeretném használni! – közben elővettem egy szemetes zsákot és abba pakolom el a megmaradt ételeket és innivalókat. A hűtő jó formán üres lett, pár darab tojáson kívül és a dobozos tejektől eltekintve csupasz.
- Amint elrendeződnek a dolgaink megígérem, oda megyünk világot látni, ahova csak szeretnél. - velem szeretne maradni? Nem tudok mást tenni, minthogy szótlanul és elérzékenyülve bámulom őt. Ez afféle csendes hálálkodás a részemről. Édes mosolyát immáron ő sem tudja féken tartani, imádnivaló gödröcskéi megjelennek, s tökéletes fogai csak még szebbé teszik a látványt. Néhány kósza könny a szemembe gyűlik a meghatódottságtól. Mielőtt a mellettem álló személy is megláthatná, letörlöm őket. Szó nélkül viszem ki a kocsihoz az összekészített zacskót. Nyitva van, s pár kisebb doboz már várja az utat a csomagtérben. Én már kevésbé, ha tehetném, itt maradnék Harry-vel, azonban hoztunk egy döntést. Késő kihátrálni. Voltaképpen nem is akarok. Mind két opciót ugyanolyan mértékben szeretném. Csak egy helyes van közöttük, az pedig nem más, mint amire éppen készülünk. Megbeszéljük a dolgokat és minden rendben lesz. Mikor visszaérek a házba, a küszöböm áthaladva hallom, ahogy Harry telefonál. Odasettenkedek, ám úgy tűnik ezt a műfajt nem nekem találták ki, mivelhogy a srác kiszúr.
- Várj… Kihangosítalak, hogy Lucy is halljon. – nyom valamit a telefonján, ami egyébként hatalmas és eszembe sem fér, hogyan nem ejti ki tenyerei közül. Végül is a Kézfejei sem aprók, kifejezetten hatalmasak, ám a készülék túltesz rajtuk. Felém int, kétszer kérnie sem kell, rögvest ott termek mellette.
- Szia, pici lány! – ez Louis! Boldogan nézek Harry-re és adok választ a vonal másik felén várakozó fiatalembernek.
- Harry tegnap este elmesélte mi történt. Mindent tudok, remélem jól vagy! Csak, hogy tudd! Én biztosan jobban vigyáztam volna rád.
- Igen Louis, te messze földön arról vagy híres, hogy mekkora empátiát mutatsz az emberek felé. – forgatja meg Harry a szemeit.
- Köszi Lou! Ohh… és a csokrot is! Nagyon gyönyörű. – még váltunk pár szót, majd a lelkünkre köti, hogy amint haza értünk, és le tudtuk az összes gondunkat meg kell látogatnunk, vagy a nem mi tesszük, ő jön, bár azt nem fogjuk megköszönni magunknak.  Bő fél órát beszélgettünk és ugyan Lou nem szerette volna bontani a vonalat, mégis megtettük, mert még vár ránk a munka. Ebben a harminc percben nagyon rendes volt, akár eddig is. A beszélgetés alatt folyton csak a kék szemeit láttam magam előtt. Megrázva a fejemet kergetem el a gondolataimat, inkább a pakolásra szeretnék koncentrálni. Minél előbb el szeretnék indulni, annyi minden látnivaló van! Tudom, nem lesz mindenre időnk, én a legnevezetesebb dolgokra szeretnék koncentrálni. Harry biztosan tisztában van vele hova érdemes ellátogatni. Belegondolva olyan sokáig tartott kipakolni, és ezen felül már sajna egy óra is elmúlt. Félek nem sok idő fog jutni a túrára. A fürdőszobában tevékenykedek, elképesztő mennyi felesleges holmi van itt, an meg persze az is, hogy ezt pont nő létemre mondom. Harry nem bízta a véletlenre, öt egyforma tusfürdőt hozott magával. Meg kell hagyni, tényleg jó illata van. Összesen hat neszesszerrel a kezemben tartok a jármű felé. Esetlenül ejtem őket le, azonban jó a rosszban, hogy egyenesen a csomagtartóban landoltak. Szépen elrendezem őket, spórolunk a hellyel. Harry is felbukkan mellettem egy méretes sporttáskával, meg egy bőrönddel. Visszafordul és bezárja az ajtót.
- Indulhatunk. A kirándulás után rögtön indulunk vissza, rendben? – persze, hogy rendben. Amint gázt ad, és elhagyjuk a ház területét izgatottan kezdek dobolni lábaimmal. A Göndör észreveszi, ezen csak mosolyog. Nevetve megrázza a fejét, ezzel azt sugallva: lehetetlen vagyok. Tudom. Elég sokat utaztunk, megkönnyebbülve szállok ki az autóból. Végtagjaimat kinyújtóztatom, ám ezzel nem foglalatoskodok sokat, rögtön körbe nézek. Idefele jövet átmentünk a Brooklyn hídon, s még innen is látni.
- Mit szólsz, menjünk olyannal? – mutat Harry egy biciklis taxira. Szemöldökön egész felszalad, álmomban sem mertem volna elképzelni egy ilyet. Jó szórakozásnak ígérkezik, miért is ne? Szó nélkül galoppozok a sárga kis tákolmányig, míg Harry csak zsebre tett kézzel lépked.
- Harry siess már! Itt fogok megöregedni! – kiabálok neki, immár a kényelmes bőrülésen helyet foglalva. Figyelembe sem veszi, amit előbb mondtam, szimplán elengedte a füle mellett. Sunyi mosoly ékeskedik ajkain, direkt kínoz. Megállj Styles! Kifejezetten megjátssza, hogy megerőltető volt neki felmásznia. Játékosan bököm oldalba, mire ő vissza csikiz.
- A Szabadság-szoborhoz legyen szíves. – hirtelen indulunk meg, a váratlan fordulat miatt meg kell kapaszkodnom Harry-ben.
- Előbb letolsz, most meg a bicepszem nagyságát méregeted? Nők… - szavam eláll! Mindig ki tud találni valami hiú dolgot. Hárítottam volna, de úgy érzem, most hagyom, kell neki, had tündököljön az egójában és nem csapom le a magas labdát. Kellemes idő van, a rettenetesen jó érzés, ahogy megcsap a hideg szellő. Remek időhöz, remek társaság. Harry elképesztően sok dolgot elárul a szabadság szoborról, minthogy 1884-ben készült el, és a sólyát, ami 204 tonna. Elámulok, mikor megérkezünk, egészen jól látni.
- Nézd csak a koronáját! A hét ága, a hét kontinenst jelképezi. A lába alatti láncok pedig a szabadságot. A fáklyával együtt a szobor 93 méter. – a csodálkozástól egy szó sem jön ki a torkomon. A szobor varázs egyszerűen magával ragad. Mennyi erőfeszítés lehet benne.
- Ezt mind honnan tudod? – fordulok Harry felé. Meglep, hogy ennyi információja van az emlékműről.
- Tanultam, nagyon szeretem a történelmet, szóval gyorsan átnéztem a kedvedért, hogy ne csak nézd, hanem a történetét is halld. – ma már sokadszorra hatódok meg miatta. Hihetetlen az biztos. Csak a kedvemért, pedig nekem már az is rettenetesen sokat jelent, hogy képes volt ide elutazni miattam. Csak pár perc erééig is lássam. Egyszer csak két kar közt találom magam. Harry átnyúl az oldalaimnál és telefonjával készít egy képet. Először a szoborról, utána megfordítja a kamerát és mielőtt bármi beleszólásom is lehetne a dologba, rólunk is csinál egyet.
- Tökéletes lett! – csúsztatja vissza zsebébe. Követelem, törölje ki, ennek ellenére ő adja az ártatlant, s úgy beszél, mintha a kép nem is létezne. Kifizeti a biciklist és fogunk egy rendes taxit. A következő úti célunk a Wall Street. Végig megyünk a Brodway-en és a járműből kitekintve nézem a sok gyalogost.
- Az utca összesen 600 méter. Az Állam gazdasági és pénzügyi jelképe. Itt írták alá 1792-ben Buttonwood Agreementet, ami a tőzsde alapja lett. Van erről egy nagyon jó film, meglepő módon a Wall Street farkasa a címe. Egyszer megnézzük, jó? – elképesztő mennyi mindent tud észben tartani. Pár perccel ezelőtt, a Brodway-ről is mesélt.
                                                                                         
Egy órával később találunk vissza Harry autójához. Megnéztük a Time Square-t és a Central Parkba is benéztünk. A Göndör egy múzeumot is emlegetett, ahova már nem sikerült bemennünk. Irgalmatlanul jól éreztem magamat. Kimerülten huppanok be a kocsiba és hunyom le a szemem. Ennyi látványosság egy napra pontosan elég. Ahogy elnézem Harry nem fáradt ki. Este hat óra van, elkótyavetyéltük az időt. Közben még fagyizni is megálltunk a helyi legjobb – Harry véleménye szerint – cukrászdában. Eddig nem volt szerencsém fagyit enni, így én nem bírálhatok, ám valóban ízletes volt. A kávézást sem hagyhattuk ki, oda mentünk utoljára, mivel Harry szeretett volna az ott fogyasztotton kívül beszerezni egy másikat, erősebbet az útra, hátha elálmosodik.
- Meg vagy elégedve Amerikával? – kezembe nyom egy plédet, hogy takarózzak be vele.

- Tökéletes nap volt. Leírhatatlanul hálás vagyok ezért! – apró puszit nyomok az arcára, s nem sokkal később elnyom az álom. Olyan ő nekem, mintha a testvérem lenne.  

6 megjegyzés:

  1. Miért csak testvér? Ah, nem értem Lucy- t...
    Nagyon tetszett, ahogy leírtad a kirándulásokat, és az is, hogy Lucy milyen érzékeny, és mindenen meghatódik. Szerintem aranyos. :D
    Annyira sajnálom, hogy már csak két fejezet van, és abból egy az epilógus!!!! :( Kérlek, mondd, hogy később is olvashatunk még felőled ilyen jókat! :D

    Hatalmas ölelés,
    Brynn c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, lesz még blogom! :D Bár nem hinném,hogy ennek a szintjét megfogja ütni xd

      Törlés
  2. Lucy tényleg lehetetlen, de egyben iszonyat aranyos :3

    És még édesebbek lennének Louis-szal*-*

    Ahh <3

    Csóközön,
    Lizzy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha, lesz 2.évad akkor biztosan össze hozom őket Louis-val

      Törlés
  3. Drágám tudod mit szeretnék?:D
    Második évadot!*---*
    A sztorit kb a 3. fejezet óta olvasom(sorry nem emlékszem már a dátumra) és imádom!^^
    Bár mondjuk én Harryvel összehoztam volna. Annyira cukik lennének!*-----*
    De a te döntésed!
    Írd úgy ahogy jónak látod!:)
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Esélyes, hogy lesz :D
      Tudom, Harry-vel kéne össze hoznom, de a második évad főleg a párkapcsolatról szólna, és Harry szemszögéből lenne több. Louis-val lesz előbb együtt, mint Harry-vel. :D

      Törlés